Még 2010-ben totál hülye tinédzserként jött az ötlet, hogy tervezek mosoly kártyákat, amiket az utcán fogok osztogatni különböző arcoknak, akikről úgy gondolom, tettek valamit, ami ugyan önmagában jelentéktelen, de mégis hozzájárul ahhoz, hogy királyabb hely legyen Magyarország.

Aztán ebből nem lett semmi, de eltelt 4 év, és jött Szily ezzel a pályázattal. Én meg rájöttem, hogy tulajdonképpen most is ezt gondolom. Azt, hogy igenis fontos, hogy hogyan éljük meg a mindennapjainkat. A változás egy mosollyal kezdődik. Nem váltja meg a világot, még a rezsi sem csökken tőle, de számít. Még mindig hiszek abban, hogy számítanak azok a gesztusok, amit a mindennapokban teszek az emberek felé. Mindenkivel történnek olyan dolgok, amik okot adnak a mosolygásra.

Valami ilyesmiről akar szólni ez a 30 másodperc is. Ha meg mosolyogsz rajta, akkor elértem a célom.